Szemben a támadással
Etiam periere ruinae
M. A. Lucanus
|
Vasmacskáját a csónak és hajó. Ledőlt |
a Gnossos-i templom. A Luxor-i. |
Kitépetett, de gyökerestől |
Enkidu minden oszlopa; Salamoné; |
ráng a Parthenon s az Érechtheion. |
|
Rugdaltuk bokánkról, vadászok, |
az őszi vadszeder indáit, a folyófűt. |
Nem szakadnak a fonalak. Lerántva |
ledőlt Kheopsz, le – messze szórva köveit – |
Borobudur (Jáva), Kapotezván (India), |
Ingatja rongy-szallagján a riadt |
kotlós az ólat, amihez kötötték. Lobognak |
kifeszülten, majd lanyhulón a győztes lobogók. |
|
|
Lám, így a múlt. S már ismét alkonyul. Két cserje-ág |
közti hálóján levonult a pókcsalád. |
S másznak föl – maguk hálóin – a csillagok. |
Öregszem, így – úgy: tisztázódik az arány – |
legmesszebb félvakon – majd vakon? – láthatok. |
|
A szívnek és éjnek mennyboltozatán. |
|
Vágynak s törvénynek foglyaként! |
Fürkészni rácson át – s végül talán – |
fejteni új Champollion gyanánt |
rejtező idők hieroglif nyelvtanát! |
|
|
Miközben itt a napratett nyugszék mögül |
buzdítja két szép ifju nő |
azt az új, bukdácsoló jövevényt, |
hogy lépjen csak át – hopp! – a küszöbön |
ha négykézláb ugyan, de sikerül. |
|
– az, ugyanaz, mely itt e székben lám pihenni dűl – |
Mely átráng rajtam, úgy mégis hogy ellenáll |
|
és – de mire még? – megfeszül… |
|
Miközben lábát megveti az Alcazar, |
a Bab El Khemis (Marokkó) és mind a vár, |
|
cinterem-kerítette templom és torony |
Marrekechben, Pisában és amíg |
|
– állt bár konokan bármily alapon – |
mind főt nem hajt s térdre nem rántatik, |
míg – etiam periere ruinae! – |
míg el nem tűnik végül maga is a rom. |
|
mert minden erő – no mondd, kié? |
|
És minden dicsőség és hatalom. |
|
|
|
|