Sors-intézők

A régibb istenekhez – Aruruhoz például – közvetlenebb lesz,
mert volt a szavam – Mardukhoz – mint a későbbiekhez.
Közeli nekem a Biblia, akár a tegnapi hirlap –
Kartársak írták; suggalva írtak.
Inanna, Enki, Onurpa: mentől messzebbiek, annál
elhihetőbbek – Nergal, Zababa, Ningál,
s mind a hatalmas, a nyaktól föl még tigris, bika, karvaly:
példázva-ijesztve, hogy ég s föld lakosai egy faj:
egy eredet, félelmetesen! S mégis összevegyülve. – Lépcső
szolgált egyenest le az égből,
Nintu neked, Ninurta! Ningizzida! Nusku, a méccsel,
Isztár, a nyilakkal. Ningursu, a talpas ekével –
S mind, akik nem titkolták még kétkezi multuk, földi nevük,
vállalva, hogy ég s föld gondjait összetegyük.
Nem innen oda föl, hanem hogy legyen onnan alá, idejárás:
épült a torony, nemcsak a bábeli: ezer más!
Mind hasztalanabbul… Sértetten tüntek vissza honukba,
ősi honunkba: Ea, Aruru, Nintu, Onurpa.
Mlunku, a lenge, Mpamba, a szárnyas, Kulumbu, az esetlen,
Dengdit, Abuk, Njalich, Enki,
mind, akik úgy éltek még fönt az egekben,
hogy csak elismerve, de – tudták – nem imádva,
mert hisz – annyi a zaj s por – se fülük, se szemük a földi világra.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]