Mezei séta

Mind közelebbről szeretem
nézni, amin csak megáll a szemem.
Tekintem addig – no, elköszönésül? –
hogy könnyet érzek; mint ki útrakészül.
Ez hát a rozs. A baltacim.
A len. A fű. S ezek az ujjaim.
Most barátkozhatnánk csak össze.
Isten hozzátok mindörökre.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]