Őszi vendéglátás

„…lényem jobbik felével nem hiszek

a halálban, a másikkal, a hitványab-

bal, születésem óta készülődöm rá”.

D. T.

 
Kint még a vizen, vasmacskára kötve
egy, kettő, három vitorlás… de mind már
 
fejet ráz, nemet himbál
a szikvizes, híg, nyári örömökre.
Sunyin megint, már némán (nem dörögve),
 
jő majd vihar, oldalról osztva
hideg-gyors záport, visszkézről pofozva:
vissza, rabok, a téli tömlöcökbe!
Gyerünk, Tibor. No, vendég, menj elől te
(nyolc évvel bátyám). Élünk! És… mosolyra
 
vár bennünket bent Böbe s Flóra –
 
Dehogy tartozik ez a nőkre!
Grál-lovagok, próba-állt aggok, kéz a vállon
 
bókolást nékik: itt vagyunk! Miközben
suhanunk is már távoli ködökben,
 
kolumbustalan óceánon!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]