Öreg szivekben élsz és…

Ady második évszázadára   Öreg szivekben élsz és így a jó. Hova tünt, sodródott az a Komp-Ország? Csitt-csatt, néha még fönt az a Rongy-Lobogó! De kik riadnak még rá? Mi (mint arccsapástól)   pirulni biró, idő-kérges orcák.   Jó társnak vénültél szivünkben – jó   vigasz, rég hitlen-hit (s őrült okosság!) Ki vagy, mi tudjuk. Vad vádló, bőszült biztató,   agyunkba balzsamoztad be magad,   élesztő méreg, sarkalló adósság.   (S aki van, lám, ősi uton is hozzád –   úgy készül: ne hullás-bukás hírét vigye, de azt, hogy holt Lázári sorsát betöltvén, buzog: próba-mélyéből kilép   a Mohács-nép, a Búvópatak Ország!)