Aki úgy is él, hogy túlél
| Aki úgy is él, hogy túlél: adóssá válik. Őnekik |
| tartozik, kik – úgy miként ő – részük már ki nem vehetik |
| abból a szép vállalkozásból, mely együtt volt hős föladat! |
| Állok naponta nyugtalanítóbb kötelezettség-súly alatt. |
|
| Elmentek. Egyedül vagyok. Én tudom, ez meg az miért |
| élt volna vállalva kivégző osztag előtt is: bölcsen élt! |
| Mert volt elvégzendő olyan, mi alól börtön, síri bolt, |
| kudarc, mellőzés, száműzés nem mentesit és föl nem old, |
|
| nem a feledés, nem a gúny s közöny (mibe egy nemzet sűlyed el). |
| Én tudom, hogy már a puszta lét (milyen beváltást) szótartást követel. |
| Kapkodok, járnak le a váltók, tömöm, kezes, a réseket. De ők |
| csak (úgy várják tőlem a rendezést, mint jégszivű) hitelezők. |
|
| Vakulok, gyengülök, dobálom – szórnám szét halom iratom, |
| aztán: micsoda gőg (s rögeszme) hogy: lám csak én szólíttatom? |
| Nohát, sok adósságlevél, ti: szélbe ki, szállni, – hinni kort, |
| lesz aki fölvesz s döbbenettől pirosan olvas: mit tiport, |
miket a sárba, amikért, íme, |
parancs talán kezesnek lennie! |
|
|
|