Szétnézve egy-egy pillanatra még

Hajó a hegyi ház: lent csak a tó
s fönt csak az ég. Az évszakok! Futó
madaraikkal.
madaraikkal. És már nem is ők,
a madarak, tavasz-ősz meghozói-elvivői:
 
mi suhanunk, egyszeri költözők,
 
időnkből el-kitörni.
Hajó a ház és próbált utasa
visszaint: isten áldjon, kis haza –
 
Óvjon az Isten és
 
asszony-ész, férfi-kéz!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]