Menet a ködben

Szél fú. Dülöngő részeg
vidékiek nászmenete,
ha ugyan nem emlékek-
őrizte – mert olyat is láttam –
boros gyászolók serege
ott az a két sor jegenye,
ahogy a dombról ide le
 
az őszbe,
 
a ködbe lépked
 
kar-karban, össze-össze-
 
borulva s közbe-
 
közbe vidáman
hátra-tekintve szinte
intve is, hogy te, te
mit állsz, nagy ideje
vár a menetünk, jössz-e.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]