Fagyhidegben, lángmelegen

A karácsonyi ünnepek, az iskola-
szünet alatt is fagy-hideg
volt a mindig fűtetlen tiszta szoba.
Megjöttem este. A frissen húzott ágynemű
közé rakta az épp kisült négy kenyeret
jószívű-eszű nagyanyánk. Soha
otthonibb fekhelyet! Szürcsölt minden pórusom
mennyei meleget! S milyet aludtam! Noha
– vagy épp azért talán – a rokkant nyoszolya,
mely ott a zúgban állott,
az volt a mindenkori hideg ágy… Ott
terítettek ki nem is rég egy ómamót.
Eszembe jut: most megy át rajtam az a
különös kettős érzelem –
tárgyilagosan most emlékezem,
milyen is volt tűz-melegen
jéghidegben pihenni a vak
síri sötétben (két-tányérú mérlegen?),
míg a messzi világ is így eloszlott,
mint az az enyhe füstszag a lecsavart
lámpából, mely még petróleumos volt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]