A gyermek ujja

Már-már szemét lefogni
indultak ujjak, tisztességtudók. De
a szájszögletben kis habok
építették még hólyagocska tornyukat,
bár döntögették.
Soha ily hosszú ágyat, egy darab
Duna s még egy darab Tisza között,
soha ily keskenyet eltávozónak.
Megrándult s meg az állkapocs
fogcsikorgatásra, már hangtalanra.
Így hát simogatást, vigasztalást
végzett a gyermek ujja, sőt becézést,
míg nem akár a szobron, tiszta művön.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]