Ráadás után

Meghat még mindig ez a ráadás,
 
ez az ajándék októberi napmeleg,
 
ez a még egy és újra egy
 
puha tenyérsimogatás.
Mert hisz a szokás, a – nem ugyanaz! – megszokás
 
szerint lehetne más:
 
csitt-csatt szél-pofozás, jeges
 
járda-adta farbarugás.
 
Hálára indít:
 
ez a – egy kis családi ház
 
konyhatűzhelyétől eddig
 
áradó, meghitt
 
világméretű gondoskodás.
 
Isten-hit ős
 
évszakát hozza ez az ősz.
Megköszönöm, Gazdám, öreg szív,
hogy viszont-nemlátást is így köszönsz.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]