Jégfényű hold alatt

Helyén még mind az őrszemállás.
Faköpenyek kaszárnyasarkokon.
Szuronyos föl-lelépdelésre várorom.
Vad helyett embert leső fatorony.
Egyszemélyes kőfülkék kémlelő:
kilövő-résszel. Magányos beton
bunkerek. Megvannak mindannyian,
üresen a jégfényű hold alatt.
De az ellentét a veszélytudat
s a belenyugvás közt máig feszültre
ajzza a fület. Oda a szent ügy, de
csak nem vegyül az elháríthatóság
eggyé az elkerülhetetlenséggel.
Ha minden nesz – az ólakban is – elhal,
úgy tetszik („rémlik”), nem a domb mögül, de
a csillagok közül jő ütközetzaj.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]