Forgalom a Concorde-téren

 
Annyi szem látta! Annyi elme őrzi
romlatlanul magában szerte a világon,
ahol ember él, hogy már ez a tér
ki sem múlhat a mulandó világból,
az emberi tudatból: a történelemből.
Földiek – bolygóbeliek – itt
– jövővé tartósítva a multat –
bábeli műbe kezdtek, szándéktalanul,
de épp ezért siker igéretével.
Nincs külön, nincs egyén, nincs más, nincs hogy ki vagy te: mint te,
 
olyan közösen egy a rend –
 
már nem is emberi. Ilyent
 
csillag-pályán vagy füvek alatt
 
kialakult törvény teremt.
 
Ne hőkölj, ha fölismered:
 
termesz-bolyban sincs több magán-tudat,
 
mint itt, ahol te is – eleve rab –
 
mi sejti – szépérzékeden át
 
élvezed a harmóniát,
 
te sem vagy külön akarat.
 
Megkönnyebbülten, biztonságosabb lélekkel
összekalkulált elemek
bizseregnek, keringenek,
követnek vegytan-diktálta célt.
Féltheted, mégse félted magad:
 
non omnis moriar!
nem hal meg, aki amiként is élt.
 

1979. II. 26.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]