Fogyasztó társadalom

 

I

Én művem-bűnöm is? – hogy hull a csipkés oromzat.
 
És szobrok ujja, orra letörik.
A hódítók közé, kik éjt-nap utca-hosszat
 
rontják a város műemlékeit,
 
hidait, kupoláit, hölgyeit,
a martalóc-hadakba engem is besoroztak.
 

II

Tekintetünktől márvány puhul; da Vinci rajza
fakul; lesz Pithagorász tétele roskatag:
foszlik plátói álom, fut kanti gondolat –
Mind aprólékosabban foly a vad-éhü hajsza,
melyből nem vonhatod ki, még élsz, te sem magad.
Együtt falunk s emésztünk mi sáska- s juh-csapat:
 

III

együtt szodé utókor! Együtt terel a szajha
peplonos gyorsírónő. Magzatmódra épül
bennünk e Jövőnk s ürül ki mint salak,
míg fogyó jelenünknek végösszegzéséül –
Vigyázz, az újrajött utódok számára nem marad
biztos lakóhely több, mint Urból és Ninivéből!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]