Koponya, kifőzve

Valami végleg – tisztán – végleges. Nincs egy fűszál

– egy szál remény – a már csontig csupasz

mészkőhegyen; így még

hatalmasabban az, ami. A nap s az eső összeesküvése többé

egy csöppnyi zöldet nem fakaszt. „Kopasz

hazugság” – remek szó! Lekopaszítva, hitegetés

nélkül mered egy előre látott

következmény, valóság. Messze – dolgos falvakig –

pőrén elfehérlő igazság. Győzött

az összetársult falhatnék s butaság;

az egy címerbe összekomponálható

szekerce s kecskeszáj.

Belülről is kiégve, salakszerűen.

Nincs föltámadás; nincs miből.

Lelkesítő – mint tragédia-vég –

fölemelő a látvány; légy erős. Mint boncolások

mesterműve, szemgyönyörködtetésre is

fölmutatható: íme

a koponya kifőzve – önmagává.