Lecke kikeletkor

 

1

Még egy rügy? Még egy! S még egy? Ötödik
parányi bugyrán bontja ott
 
az ablakon túl a meggyfa, oly vidáman
 
kinálva színeit,
 
hogy szinte bekopog.
 
Szellőzködik,
valami örök ugri-bugri szellem
 
a rég nem ifjú (magam-ültette) fában
 
nyitogatja – ablakait?
(kérdem dohogva, majd ezt). És szívemben
 
ki takarít?
Ki enged levegőt, friss fényt be rám,
 
annyi után? Annyi után!
 
Pedig –
 

2

Pedig nem romlott rosszul – nem vénül itt benn
 
ma sem, ami hajdan örök
 
éltetőül belém is költözött –
 
Valami rügy-buzgalmú hit?
 

3

 
Pedig
tudva tudom bár, mint a porszem
semmibe szállok mégis innen,
 
mi lehet a panasz, amíg
 
egy nyitni-gyors ág
könnyebben, mint füstöt szelíd
női kéz, elhessentheti előlem
 
a sír-dohosság
lehét – s bölcselmek zord kérdéseit!
 
Épp ezáltal, hogy mind hívebben
 
bókol a csapodár szelekben
egy karintéssel mondva, hogy Igen s Nem?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]