Láncok között

Az eső-csatornák is már köhögnek;
hát még majd én, a vén!
Őrségünk végén lefelé döcögnek
a nagy fenyőfák a hegy oldalán: de már
a valamikor esernyőfordító szél
csak gépkocsikra vakkantgat lent a völgyi
város főterén. S mind szorosabb láncbilincsben:
az idő is, a tér is. Mindenen felül
áll és futtatja másodpercre pontosan
megvesztegethetetlenül
villanyvonatait a viadukt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]