A szépség születése

„Szeretni és megszépíteni valamit: ugyanaz.”

R. Musil

 
Kígyózik egybe öt-hat felől is
 
ember- s kocsiforgalom a téren.
Megbékít. Mintha ott: bőrömön kívül itt
 
végtelenig kerengene – már nem ifjú vérem.
 
S a végtelen gondolna vélem.
 
Kört állnak dolgukat tudóan
fák és – nagyrészt múlt századbeli – házak.
 
Szívemben annyi nyugalom van,
 
attól, hogy ennyivel beérem;
annyi értelem, hogy jól van, ahogy van,
hogy élvezet már bennem az alázat:
 
rejtelmes érdem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]