Gólya-magány
Szántóföld már a nádas, a mocsár. |
Van mutatóba csak gólyamadár. |
Száll emlékeztetőül néha egy, |
mintha őrködne temető felett; |
utolsóként úgy mutatja magát |
sirassa meg, mit vesztett a világ. |
|
Letelepül, nem gyermekeivel, |
egyedül így hát nem is kelepel. |
Sorsa beteltét várja egymaga, |
mint őrhelyén pompéji katona. |
Vele árvul, ki nézi, akinek |
hajdan ő volt az örök kikelet. |
|
|
|