Posthumus – munka

Hiú vagyok. Mért ne lennék hiú?
Magamban élek. Messze a falu.
Látogató? Az égboltozaton
a Nap s Hold. Napra-nap
cipőt kefélek, borotválkozom.
Világfi lettem, finnyásan hiú
itt, épp azért tán, mert nincs rá tanú.
Nyakkendőt kötök. Pap, oltár elé
készülök napra nap
díszben – hová is? Vén korom felé.
Künt is köd és ősz. Mind idébb nyomul
a sár, a szenny föltarthatatlanul.
Kis kertikamrám ablakába csap
 
ferde szél és vele
ázott levél: repülő rongydarab.
 
Napra nap eleve
kint ha vad víz dől, szitkos szél ha dúl
 
– telt markú düh, dagadt
 
orcájú pfúj –
megudvarlom majdani tanúmul,
szóra birom igényes tollamat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]