Jó szállás

Leromboltál – leromboltattam.
 
Azóta épül,
bútorozódik még alkalmasabbra
a szülöttem-ház, a hajdanta sem
 
igénytelenül szerény
 
pusztai iparosház.
Tetején át – mindegy megvan-e, nincs-e –
 
korong-sebesen váltakozva
villog be a nap s a hold.
Zápor és szél: ez a takarítás,
 
mert hát szüntelen szaporodással
 
tehén, juh és baromfinép is
jár ki-be rajta – honnan is? Bizony
még betlehemi ábrázolatokról.
Afféle tömegszállás hát a ház,
végállomás, hol változatlanul
mindezekhez már nagyanyákat,
testvéreket s (gyufásdobozban) tücsköket
lehet társakul – nem játék gyanánt –
fiasítani, nevelni.
 
Bárki arra járva
meghálhat benne, míg – világ ez a világ!
Mert ott csorog frissen a forrás, amelyet
sziklából pálca, dárda s szó fakaszthat,
 
ha cserepesek már az ajkak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]