Varázsköpeny

Alvásra való csúf idő:
két napja dől jeges eső,
villog, világvégi ködöt szűr.
Ki jár ma kint? Hajdan se más
itt a pusztán, csak a juhász;
védte kucsma, öreg szűr.
Adta mindkettőt egykoron
rám is a vén vendég-rokon!
Mint kicsi ház, mely
velem mozog… Úgy hordtam és
jártam benne még jégverés
idején is alá s fel –
Védtek soká, nos védjetek még
végig híven már akár emlék
képében kucsmák, szűrök
s mit bánom, ha ilyen szűrt, kucsmát
ad rám bár bölcs akadémikusság,
ha az ős ködbe merülök.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]