Öreges elhevertemben

Az érthetné csak ezt a hajnali hirtelen robbant kedvem ebben már sírra-kész elhevertemben,   csak az, aki futott már első napsütésre   ébredve ki, ki, ki, kit vittek gyermek-lábai téli szobából ki cipőtlenül,   akár meztelenül,   arccal az égre,   az évbe, a jövendő végtelenségbe azzal, hogy most, most – fölrepül!