Televízió

S míveli a gép a maga csodáját.
Állunk a falnál a budai házban
s közben köröttünk Chilében zörögnek
az utcán, hullákon is át, a tankok.
Ötlépésnyire tőlem fiatal
vas-sisakos, géppisztolyt szögező
őrök kettős sora közt követi
a koporsót a ritkás gyászmenet, mely
megtiszteli még utolszor a költőt.
Befut elénk forgatva készülékét
egy-egy merész s ügyes film-operatőr
(a new-yorki világlapoktól), így
kar-közelről látjuk az özvegy arcát,
s fülünk mellett dördül föl hirtelen
az internacionálé, s előttünk
vonulnak, akik éneklik, akik
nyilván jól tudták, hogy innen azonnal
börtönbe viszi őket az a sorfal.
A meg-megdöccenő kocsi után
és a mi kávé-kortyaink között
így sorjáznak el a zilált-szilárd
arcok időn és téren át a mindig
távoli végzet
szívdermesztően ünnepélyes
test-közelében.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]