Kezesítés

A tengerpartok tüskéseit (ahogy mások a sztyeppék vadállományát)
megkezesítették ezek itt. A kerti fák
holnap beszélni fognak, úgy nyujtják itt gyümölcsüket
mind édesebben: évszázados, évmilliós
domesztikálás – házhoz-szoktatás – után.
Tartomány-hosszat márvány bástyasort
nyaldos a sós víz. Bégető – csillagtábornyi – birkanyelvvel
nyalja a jövőt itt a tenger. Maga a történelem
sündörög alant, csóvál farkat, kér emberi etetést.
Gazdaként járok magam is a várfalon.
Tengertelen nép fia – távolság ura mégis: beszállok
mértanba, csillagászatba: végtelenbe: magam is
határt szabok – leckét a szörnynek, ha nem egyébbel:
nyugodt léptemmel – mint a szörnyek, akik
csillagtereken túlról lesnek ránk – ők tudják, miért:
harapni készen. Hátráljak vajon vissza tán
vadkorszakom omlatag barlangjaiba? Valami
dühödt jövő vicsorog – onnan még! – a puszta
jelenlétemmel, amely épp azért kemény, mert
tudom, mint mindahányan, hogy Vég és Végzet: egy; s a kegyelem: az is kezünkben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]