[Nem szerettem…]

Nem szerettem – hogy szerethettem
 
volna vajon? – ha elevenben
 
sose láttam: az Igazságtok?
 
Hanem csak árnyékként! De fennen
 
tündöklően és egyre szebben
 
kikészítve a Hazugságot.
 
És ami ellen
még többet kellett keseregnem,
 
tömjénező ostobaságtok.
 
S ha Isten hagyta ezt örökbe,
 
jobb is, ha már be sem bocsáttok
 
szent körötökbe.
 
De üljek csak megtöpörödve
 
templom-küszöbre.
 
Mélyen megköszönve
 
mit még nekem, a lelke-
 
vakultnak, elme-
 
süketnek szántok
 
vén süvegembe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]