Törmelékről törmelékre

 

1

Megkezesült nyájként követ,
kivel csak volt egykor közöm;
összetestvéresült tömeg:
gyerek, felnőtt, ember és állat,
sőt gyökeres fák szalutálva.
Én ülnék már. Falka-özön
forr körül, bégetnek, döfölnek,
követelnek tovább s továbbat,
friss itatókat, legelőket.
 

2

Szólítgat bűzlőn e vak világból,
mint vadóc hízóját az ólból,
szemközt tengerit csörgetve (de hátul
kést rejtve) engem is a Gazda.
Mered a lélek szikla-dacba.
Hallom, hogy harsog hajnali sikolytól
a szabad odatúl; ha ki-kitárul.
 

3

Ő halászik a tó ma!
Mi is a zsákmány? Az, mikor
ezüst hálója egyet-egyet rezdül?
 
S hol fintor, hol mosoly
 
villan a holdra?
 
Rajtam keresztül.
 

4

A méter vastag hóbunda alatt
nem hagyott a tücsöknek egy szabad
 
lélegző lukat ez a tél.
 
Gondold meg – lelked vigaszára –,
 
épp ezért nincs veszély,
mert minden okkal, gonddal lett bezárva.
 

5

 
Kucsma-tetősen
 
fölpupozva
 
szám szerint negyven szénaboglya
 
issza ki sorról sorra
 
saját árnyékát, ahogy
elballag köztük fényével a hold.
 
Ráérünk. Ám jó, ha ehhez is,
 
e nem embernek szánt sok csendhez is
 
támad őrző juhászat.
Mit idézgetnek? Szépapákat?
 

6

Álmaim dolga: lejárni belém
 
angyalként Jákob-i létrán.
De ez az álom ma énbelőlem indul föl kemény
 
harcot kiáltván.
Hajnal volt, még csak pille-lármák
 
riasztották hadamat, mellyel
 
igazamért majd küzdenem kell
 
– s föladnom szebb honom határát.
 

7

Ha emelt fővel távozol vagy
 
arcra esel:
 
így is, úgy is példa leszel
 
az ittmaradóknak,
 
mielőtt
 
a „Vége”-függöny legörög.
 

8

Csak járni híven
rajta, hisz minden
hegyomlás végső
válasza – lépcső.
 

9

…Az elvet, az eszmét,
 
azt mind melegebben,
 
azt óvd kebeledben,
 
hogy annak a húrja
 
csak az ne merevedjen
 
se fagyra, se zúzra,
 
de ismét, meg ismét
 
csak annak a Lantnak,
 
a most rád maradtnak
 
„zengjen” a hangja,
 
hozzon bármit is még
 
okot jajra, bajra
 
rád is kórság.
 

10

Az elvek, az eszmék,
a szigorú őrzők,
csak ők, ők hevítsék
„kidallni” keményen
egy gúny – és irigység
törpítette „kis nép”
igazait gyötrött
idegeidnek még
ép hús-rendszerében –
Csók tüze, meg bor
ingerelte egykor
vígra kezed közt
is a zeneeszközt –
De belőle is rég
egy a vigasz
már: az igaz,
a komor erkölcs –
Így hát rekedten,
bár kivetetten
tudd bár egyetlen
hívednek az Eszmét,
ez se marad így: még
győzhetnek Elvek:
országod ebben
a düh-övezetben
hozzá kerekedhet –
 

1982. július 12–14.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]