Ady

Elsüllyedt jövő
A lázat, vágyat ki idézi fel?
A birodalmat! Víz alatt borong.
Ki hallja azt a szebb hont ott alant?
Csak harangjának hangja kong.
A félrevert és elsülyedt harang.
„Gályák” és micsoda „ékes hajók”
úsztak el egykor – vágy volt, nem egyéb?
De nem feledi a szív sohasem,
mi volt az ifjú messzeség,
holnap, egy szűzi napkeleten!
Támadj, merülj fel, elsülyedt haza,
legszebb, mi felé útra tört magyar!
Verecke után legtágabb mező,
zászlaival, lányaival
új rend ezerévét tündökölő –
Csak a harang szól, a hang, csak a hang,
hab csöngve ahányszor habra omol,
örök temetés zeng a víz felett
s a mult mély országaiból.
Mert ami volt, örökre elveszett.
 

Magyar Csillag, 1944

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]