Folyik a csoda

Ez az a csodálatos egy falu,
hol nem történt még semmi sem.
 
Épp csak a háború.
De arról sem beszél már senkisem.
Kilenc-tíz házon nem maradt tető.
Aztán tavaszra ujra lett.
 
Ahogy a fű kinő,
kinőtt a zsindely minden ház felett.
Villog vasárnap csizma, ing megint.
Állnak és nőnek a lányok s fiúk.
 
Mint a virág a sírt,
benőtték jócskán már a háborút.
Szivárogtatja forrás-cseppjeit
a szívek alján éjjel még a gyász.
 
De megreggeledik,
de jön az etetés, az almozás.
Minden a helyén. Az örök kutya
ugat, a halhatatlan borjú bőg.
 
És folyik a csuda,
süt a nap, mint száz évvel ezelőtt.
Mint ezer éve. S látszik már a hold
fehér pénze a délután egén.
 
Megtörtént, ami volt.
Csak legyen elég eső az idén.
(Az élet folyik? Folyik a dolog.
Földhányva gondolom ezt én is el.
 
Vagyok, mert dolgozok.
Az isten bajlódjék a többivel.
Bizony én is egy árkot temetek.
Alján szögesdrót, repeszdarabok.
 
Megleszünk, emberek,
megleszünk ezután is, magyarok.)
 

Válasz, 1947. szept. 9. sz.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]