Utószó

A kiadás szerkezete és a szöveggondozás elvei

Kiadványunk Illyés Gyula verseinek legteljesebb gyűjteménye. Önálló köteteinek időrendjében tartalmazza költői életművét, amely posztumusz kötetének, A Semmi közelít-nek az anyagával zárul, s ezt követi a Függelék-ben keletkezésük, illetőleg megjelenésük időrendjében azoknak a verseknek a sora, amelyeket – különböző okokból – önálló köteteinek egyikében sem szerepeltetett a költő. Az életmű logikáját tiszteletben tartva, beiktattuk az önálló kötetek közé az Abbahagyott versek című önálló kompozíciót, valamint Az Éden elvesztése című lírai oratóriumot, amelyet – Déry Tibor Szembenézni című válaszával együtt – a Magvető jelentetett meg első ízben. De azokat a ciklusokat is érintetlenül a helyükön hagytuk, amelyek önállóan nem jelentek meg, mint a Hűtlen jövő (1938) és az Új versek (1939-1940), de ezeken a címeken a költő által elkülönítve láttak napvilágot az Illyés Gyula összegyűjtött versei (Nyugat, 1940), illetőleg az Illyés Gyula összes verse I.–III. (Nyugat, Révai, 1947) című kiadványokban, s későbbi gyűjteményeiben is változatlanul így szerepeltek.

Szövegközlésünk igyekszik hűségesen követni a költő művészi szándékait, ezért általában az „utolsó kéz” elvét alkalmazva a szerző által utoljára korrigált s véglegesített szövegeket szerepelteti. Illyés Gyula verseskönyveiben azonban – részint nyomdai okokból, részint a költő örökös jobbítási, javítási szenvedélye miatt – sok szövegeltérés található; a fontos vagy említésre érdemes eltérésekről a versekhez fűzött magyarázó jegyzetekben számolunk be.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]