Andrzej és Wanda
Egy vécékefe és egy láncosbomba |
„A bátor Andrzej, a szorgos Wanda”. |
Rájuk mordul a géppisztolyos őr: |
Hol a passzport, az ukáz?” |
Szól bátor Andrzej, a láncosbomba: |
„Szépen kérlek, ne pofázz! |
Nekem robbanékony a természetem, |
máris bizsereg az ütőszegem.” |
|
Több szarházitelefon berreg, |
megy fölfele Andrzej, a bátor, |
megy fölfele Wanda, a szorgos. |
|
„Kik vagytok? Mit akartok?” |
„Én volnék a nép.” – így Andrzej. |
S Wanda szerényen: „Én a neje.” |
„És? Mit akartok?” |
– így a Titoknok: |
S felel Wanda: „Dolgoztam |
mint rosszul lehúzott vécé, |
Félek, hogy fölrobbanok.” |
|
A Főtitoknok erre a hangra |
kirohant a márványgangra, |
haragjában kis híján beizélt, |
benyakalt egy kis Courvoisier-t, |
s energikusan visszatért: |
„Folyton laknátok, jóllaknátok, |
takarodjatok el, ti átkok, |
Omolnak a szirtek, s ti szartok, |
örökké csak élni akartok! |
Hogy kik az ellenségeink? |
|
|
|