Ember és lant

…a könnyű lantot,
amely baljába szinte belenőtt,
mint olajágak közé rózsaindák.
 
[RILKE: ORPHEUSZ. EURÜDIKÉ. HERMÉSZ.]
 

1. Hárfás-szobor (Kérosz, i. e. 3. évezred)

Nem a kezében
Tartja eszközét
A HÁRFÁS
Elődjének
Utódjának is
(És ma) a hárfa
(Vagy a toll)
A kezébe
Nőtt ki
Keze
Szörnye
Képzeleté?)
Sellő Faun
Fele
                Orpheusz
                  (Mint Orpheusz)
                    Négyezer éve
                      (Vagy a lant)
                        Belenőtt
                          Belőle
                            Akár a
                              Teremtés
                                (Vagy a
                                  Kentaur
                                    Fele ember
                                      Hangszer
Egymásból és egymásba nő a szék a comb a hárfa a kar
A letört kar amely úgy sajog vissza a kőben
Mint a csontban az amputált tag
Mint a hárfában a húrok hiánya
Mint a márványban a beléje tört idő
Mint bennünk a belőlünk kitört idő
Mint az idő csonkjaiban a költészet
Ez az örökké-sajgó fantom-fájdalom
 

2. Oszip Zadkin: A költő (i. sz. 20. század közepe)

Nem a kezében tartja a lantot
A KÖLTŐ         (Orpheusz utóda)
A lant tartja a kezében őt A lant
Amely már rég kitört a kezéből
A lant amelynek csak atavisztikus
Sejtelme sajog a testében mint az
Amputált tag A lant amely már csak sajgó
Jelkép Önmaga sajgó hiánya A hiány
Jelképe A költészet fantom-fájdalom
Az ami mindig mindenből hiányzik és
Ami nélkül minden mindig hiányos
Aminek a hiánya nélkül semmi sem egész
Aminek a hiánya mindenben benne van
A vacuum amely nem bírja elviselni és
Önnön hiányával tölti be önmagát
(Mint az üregek szobra a Kéroszi és
Zadkin vagy Vilt szobraiban) A költő
Már rég nem lantot tart a kezében
Az elveszített lant elveszíthetetlen
Hiánya tartja kezében a költőt
 

3. Vilt Tibor: Orpheusz (1965)

Nem a kezében tartja a lantot
ORPHEUSZ            (Aki ma is
Orpheusz)                      Nem a
Kezében van a lant nincs is keze
Mint gyökér                A földbe
Mint golyó                   A sebbe
Mint ondószál            A méhbe
Orpheusz testébe belenő a lant
Mint földből                      A fa
Mint sebből             A forradás
Mint méhből             A magzat
Orpheusz testéből nő ki a lant
Orpheusz mindig újra szűli a lantot
Önmagát szűli lanttá Orpheusz
A kezéből kitört lant helyett
Nincs is keze hogy pengesse a lantot
Mert tudja hogy csak addig övé
Amíg hozzá nem ér Szája sincs mert
Tudja hogy csak addig övé amíg
Nem adja hozzá a hangját Szeme
Sincs mert tudja hogy csak addig
Övé amíg meg nem pillantja egyszer
Arca sincs mert tudja hogy csak
Addig övé amíg meg nem fordul utána
Csak addig övé amíg nem az övé
Ez a mindig maga előtt sejtett
És mindig mögötte imbolygó Eurüdiké
(Akinek ma sem tudjuk jobban a nevét)
 
 
 
(költő olvasó itész hercegek
segítsetek megírni versemet):
hogy
 
ELFELEJTSEM
 
9/10-ét
mindannak
 
ami
 
most
 
bennem
                    a
K                                                  R
                             A
V                               g                            o
és
VISSZAEMLÉKEZZEK
 
valamire
 
aminek
 
a sejtelme
 
a sejtelme se
merült fel bennem
SOHA
 

[1974]

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]