A semmittevőhöz^*

Jaj, húsz éve vagy itt, húsz éve vonulnak előtted szédült történései és látványi e földnek, fordul a föld és mozdul a nap, kicsapódik a tenger, és te csak állsz itt, nézed a holdat, mint libeg el, hét fátyla között táncolva az éjben, mint Salomé, zord szándékokkal a szitkok ez emberlakta, jajongó honja iránt, s egy nőt képzelve, sötét lobogásút, mint te magad, kit a táncos tenger elragadott – s most nézel utána irígyen, mint nagy báli teremben. Nézed a tó játékait és a folyó suhanását – s tengereket vársz, tág egeket tág lelked elébe. Így élsz céltalanul – s mint kis szigetecske ölében apró víz, kis csörgeteg, úgy: csak játszik, a tengert bánja is ő, csak csillog a napban, az égi tükörben és kedvére dalol, ha a szellő habjait éri. Él egyedül, tisztán, szabadon, de a szörnyölelésű, százfejü, százkaru tenger előlép, ráveti roppant tagjait, és így megful a csöpp víz. tagjait, és így megful a csöpp víz. Lásd, te is így élsz, égbeveszetten, míg el nem nyel az emberi örvény. Ó, bonyolult e világ! sokrétű s változik egyre! Hogy tudsz mozdúlatlanul ülni e folytonos omlás, bomlás, romlás közt, mint egykor a pompeji őrszem? Mily történések viharával szállt el e húsz év, és mind nélküled! emberek és elemek szövevénye. Háboruk őrjöngtek távol s közel, őskori hüllők mintájára születtek acélból szörnyetegek! Jaj, hány ember született és hány pusztult el azóta tűzhányók peremén, hegyek ormán, nagy vizek öblén, hány csepp szállt fel azóta a tengerből az egekre s hány leszakadt már újra a földre s a földről a vízbe. Mentek a gyárba a munkások reggel Mentek a gyárba a munkások reggel s te maradtál! és mentek hajnalban aratni a lányok, az ifjak és te maradtál! és te maradtál! mentek a bús katonák, a sugárzó hajnali nap fázott szuronyuk végén, hajnali nap fázott szuronyuk végén, s te maradtál! Házak emelkedtek s hol vannak a kőmivesek már? Ó-borok állnak a pincékben, s hol vannak a szőlőt egykor puttonyban cipelő nagy, lomha leányok? Majd beomolnak a házak is és felhajtjuk a bort is. Omlik az élet s ömlik a könny és összekuszáltan játssza komor játékait és álmodja riasztó álmait itten az ember… álmait itten az ember… Tudd meg: élned e földön hold libegése, nap útja s a föld forgása szerint kell.