Ferenczy Béni Petőfi-szobrára
Tollán a rímek könnyen csordogáltak? |
– Nézd csak a feltépett zubbonyt nyakán! |
Füttyentve fricskát vetett a halálnak? |
– Nézd ujjait a kard markolatán! |
|
A dicsőség sugára homlokán? |
– Nézd e babéron tipró, konok lábat! |
És őt, amint világnyi igazán |
fölébe nő vézna kis önmagának. |
|
Mint víz, egyszerű volt, s mint érc, szilárd? |
– A szó s a tett, mely zengve összeállt, |
Hiadorok és Klapkák ellenére! |
|
Nézd megfeszített ajkát, nézz a két, |
mindennel szembenéző, tág szemébe! |
Nem könnyű állni a tekintetét. |
|
|
|