Bartók búcsúestje
Indulóban a híres kis hazából, |
meghajtotta sosem-hajló fejét. |
Nézve a kezek zúgó erdejét, |
nem is közönség volt ez – harci tábor, |
|
mely a zenétől s közös bánatától |
egyszerre megsejtette erejét, |
s ily keserűn már nem érezte rég, |
hogy tett kellene most, tett a javából. |
|
A vésznek, amíg lehet, szegni gátat, |
közös nevet adni a lázadásnak, |
feltörni börtönét és merev ajkát… |
|
De már indult a bújdosó világgá. |
S mentünk mi is, ki-ki amerre várt rá |
a külön kis hazai hontalanság. |
|
|
|