Picasso
Ki mindenféle arcunk ismered, |
mit könyörtelen ránkvésett e korszak, |
a galamb-szelidet, a bika-torzat |
(s ahogy egyik a máson átdereng), |
|
kit épp mitől a gyáva visszaborzad, |
az segít az emberért küzdened: |
minden ábrándból kivetkőztetett |
tudása annyi szépnek és iszonynak – |
|
előtted nem maradhatott titoknak |
se a csontok közé bújt rettenet, |
sem egy csöpp fény, mely egy ajkon lebeg, |
|
míg, mint gyerek, ki mélán játszadozgat, |
egy félévszázada fel sem veszed |
a papírról mindent-merő kezed. |
|
|
|