Rembrandt
Hány arca van az embernek, amíg |
belőle végül majd egy arc marad csak? |
Nézed magad, s míg nézed, már nem az vagy, |
éltedben is a halál alakít, |
|
s maszk ad helyet újabb halotti maszknak. |
Hát nézd ezt a merész amszterdamit, |
és nem kegyelmez egyetlen grimasznak. |
|
E révült szem s e rémült, ez a harsány |
s e másik, bénán biggyedő ajak, |
e ritkult haj s e toll délceg kalapján, |
|
e sima áll, majd e homlokba vésett |
torz jelek, fény s árny közt tanítanak: |
magaddal mindig bátran szembenézned. |
|
|
|