Bolyai
Itt vetni ki, a magyar végeken, |
az agy merész hálóját le a mélybe, |
a tajtékozó terek tengerébe – |
micsoda reménytelen Tentamen!
|
|
S érezni végig az idegeken, |
ahogy a háló rezzenő szemébe |
akadnak rángva a sok ezredéve |
kisikló szörny-törvények, kezesen! |
|
De mire való itt a ritka zsákmány? |
Többre taksáltatik egy csorda ártány, |
egy akó jobb bor, s még egy jól rakott |
|
kemence is. Hát azt csinálta. Míg |
a világ mástól tudta meg, amit |
a világon elsőül ő tudott. |
|
|
|