Rimbaud
Leírni, leírni, leírni – mindent! |
Ezer horoggal lesni a világ |
mélyvizében! minden síkos halát |
kirántani csalétkével a rímnek. |
|
Kamasz-érzékek fenékig-merített |
hálójában sosem-látott csodák |
mutatták neked nyálkás iszonyát |
frissen szétpukkadt belsőrészeiknek. |
|
A való dolgok rejtetten cikáznak |
a mélyben, s mire felszínre hozod, |
már csak széthulltukban tapinthatod. |
|
Undor és rajongás apostola, |
szörny zsákmányodon rágódik e század, |
szegény fiú, te, kölyök ősatya! |
|
|
|