Rilke
Válasz egy fiatal költőnek
Nekem sem éppen angyal-képet öltött |
a borzalom: az volt, a gondolat |
például, hogy: mint végzik dolgukat |
a Téglagyár alá összeterelt nők. |
|
Vagy az… De nem folytatni okosabb… |
Mégis: az utcán istállónyi lódög, |
mint a föld alól napfényre vetődött |
archaikus szoborcsoportozat, |
|
mit nem idő mart torzóvá, de kése |
éhező nőknek… De ezért ne értse |
szívem, kit egy másfajta rettenet |
|
űzött, változtatni az életet? |
Hogy majd, új angyalok bűvében élve, |
gyermekeink minket ne értsenek? |
|
|
|