Füst Milán
„Mert szép a fiatal, de a vén nagyszerű” |
|
| Nézzétek őt, ki lenni az tudott, |
| mi akart: horgaselméjű s szikár agg. |
| Míg évei surrogva messziszálltak, |
| uszályukba sosem kapaszkodott. |
|
| Úgy viselte terhét az ifjuságnak, |
| émellyel, mint várandós asszonyok, |
| mélyen elrejtőzve, némán, konok |
| várásában igazibb önmagának. |
|
| Mint választott mesterségükre mások, |
| úgy készült az öregségre – magához |
| így édesgetve a keserü sorsot. |
|
| Mert nem, kit a végzet szeret – de ki |
| a saját végzetét megszereti, |
| tudd meg, ó ifjúság, csak az a boldog. |
|
|
|