Chaplin
Mindig becsinált hős, ügyefogyott |
bölcs, nyápic bajnok, ki semmit sem ad föl |
a bölcsőben nekünk igért örömből, |
csak leporolja mindig a kopott |
|
köpenyt, veszi a kalapot, botot |
s százszor lebukva százszor újra föltör: |
jó kelj-fel-jancsi, lyukaskezü zsonglőr, |
akit soha el nem pusztítotok. |
|
Áll a világ a szépnek és okosnak, |
áll még inkább a lelketlen gonosznak, |
az ormótlannak s aljasnak. De Charlie |
|
úgy tud e kő-világból könnyedén |
igazságot és szerelmet facsarni, |
hogy épp olyan, mint te meg ő meg én. |
|
|
|