Louis Armstrong
Császároknak annyi alattvalója |
nem volt a történelemben soha, |
amennyi néki harsány harcosa |
|
szikrázó éjében, mikor sikongva |
megfúvatik sokezer trombita. |
Ó, mily kínok mélyén születik a |
földrészek minden esti dáridója, |
|
a század mámora! Míg ő, rekedt |
s rikoltó hangok fekete királya, |
hangszerét illeszti dús ajakára, |
|
mely a fújástól kimarjulva, kérges, |
mint testvérei, a szénégetéshez |
szokott kemény, fekete tenyerek. |
|
|
|