Egy kis Corelli-darabra
| s tömör kis hangcsoportod |
|
| Nem is áll, lebegőn száll. |
| sodró viharában kibontott |
| szárnyadnál milyen őr áll, |
|
| Hogy annyi vészben egyetlen |
| kótád csak meg se rezzen. |
|
| Hát mégis minden szörnyűletünknél |
| erősebb az a picike tündér, |
| aki bennünk és velünk él? |
|
|
|