Szonett…
| Hajnali látomás! |
mily éjszakából! |
| A fény évezredes homály alá ás, |
| s az emberi szem húsvétján a látás |
| halott Krisztusa sírjából kilábol. |
|
| A feltámadott geometriából |
| kitört a tér, mint egy örömkiáltás. |
| Lehet, hogy eddig ez a síkbazárt váz, |
| ez volt az ember képe önmagáról? |
|
| Ó, tudás nélkül bedőlt kút az érzék, |
| s annál, mit a lélek megél s az ész ért, |
| nagyobb valóságot a szem se láthat. |
|
| Te, aki újszülött kiterjedését |
| fürdetted egy sosem-látott világnak, |
| tarts jó emlőiden, anyai Távlat! |
|
|
|