Freskó: Próféta
Io senti mormorare a tutti: Adamo! |
|
| Tán az a fiú a Piazza Grandén, |
| az énekelt ily némán, messzilátva, |
| az hallgatott ily zengőn önmagába. |
| Tán ő volt a modell. Tán te. Talán én. |
|
| Próféta: arcán a jövő az álca, |
| annak vonását hordja a magáén. |
| Patakzik át rajt valami csodás fény. |
| Ablak: magunkig, önmagunkba vágva. |
|
| Nem látjátok? mind ilyenek vagyunk, |
| te, drága barát, s ádáz ellenem te, |
| ilyenek vagyunk, túl magunk határán, |
|
| ahol mind egymással találkozunk, |
| s hol, mint a Purgatóriumba Dante, |
| halljuk, hogy minden azt mormolja: Ádám. |
|
|
|