Zárószonett
| Hajnali látomás! |
s hány éjszakán át! |
| Századok sötét árján hánykolódott, |
| mállt róla az idő és rárakódott, |
| mégse bonthatta meg örök arányát, |
|
| amellyel várja, hogy szemükbe zárják |
| s fessék önnön lelkük falára boldog- |
| szelíd formáit eljövő utódok, |
| és magukba fogadják ragyogását. |
|
| Hány éjszakán sütött már át e hajnal. |
| S hány éj jöhet még? De lehet-e, hogy |
| ember! már űrig-hajnalló agyaddal |
|
| újra s újra tennen éjedbe roggy, |
| s öröktől hirdetett és tudva-sejtett |
| hajnalcsillagodig sose emelkedj? |
|
|
|