|
Itt volt, s nem tudtuk, kicsoda.
Szólt hozzánk egy öröktől ismerős és soha meg nem érthető nyelven.
Tetőtől talpig beburkolt megfoghatatlan anyagába.
Kikerülhetetlen volt, mint a sors.
Tudjuk, hogy éppily érthetetlenül majd újra visszatér.
De honnan?
Most hol van,
ki volt és hová lett a szél?
|