|
Nincs olyan rejtett öböl, amelynek ne volnának további rejtett öblei.
Nincs olyan távoli csillag, amelynél ne lenne távolabbi csillag is.
Nincs olyan jobb oldal, amelynek ne volna baloldala.
Nincs olyan emberi nyomorúság, amelynél ne lenne még nagyobb emberi nyomorúság.
Nincs olyan kérdés, amelynek görbe partjait követve ne bukkannánk újabb kérdések rejtett öbleire.
Nincs olyan rejtett öböl, amelynek ne volnának további rejtett öblei.
Minden öböl öblének az öblében megszámlálhatatlan rejtett öböl búvik meg.
Minden csak a léptéken múlik.
Ha nem 1 : 500 000 térképeznénk föl a földtekét, hanem 500 000 : 1 térképeznénk föl minden kavicsot az öbölben, nem lenne-e mindegyik egy egész megismerni való világegyetem?
Ha nem szuperszonikus sebességgel szállnánk el a gondolatok szakadatlanul változó tájai felett, hanem egyetlen gondolatot élethossziglani fogságra ítélnénk agyunk börtönében.
Ha nem hajóznánk öbölről öbölre, hanem megkeresnénk az öböl öblének öblében rejtező legrejtettebb kis öblöt.
Ha nem keresnénk a jobboldal bal oldalát, a csillag mögött a másik csillagot, az emberi nyomorúságra még nagyobb emberi nyomorúságban igazolást, a kérdések kérdéseiben
újabb kérdéseket,
hanem odatapadnánk egész lényünkkel egyhez, a legfőbbhöz, a legkisebbhez, mint itt, az öböl öblének öblében megbúvó legrejtettebb öböl szélén örökösen egy kavicsra tapadó tengeri paradicsom.
De ha nincs olyan rejtett öböl, amelynek ne lennének további rejtett öblei…
|