Sziámi ikrek 2
És ami mindkettőjükbe be volt |
– vagy nem volt beírva? Hol van? Hová |
lett? Mind elveszett? Ami őbeléjük |
lehetett csak beírva? Ez az ő |
Könyvük. A lapok között hány üres lap. |
Mit fehérsége véd. A kardos angyal. |
(Vagy csak az ő félelmük tőle?) Trisztán |
kardja (Marke király korában?) A |
megnemtörténtek. A nemek. A nem
|
mégis felparázsló igenjei. |
Külön-külön. Habár együtt – akárhol |
voltak. S hogy „bánni” fogja-e? Vajon |
Heléna bánta-e? Ez az ami |
soha sincs megírva. Minden csak egy |
oldaláról rögzíthető. A nincs |
ami van. A van ami soha sincsen: |
ez az antianyag. A titkok. Úgy |
csereberélték gyermekesen őket, |
mint gyerekek színes üveggolyókat |
bélyeget vagy számolócédulát. |
(Elcserélt gyűjtemény.) Vagy tőrüket |
Hamlet és Laertes. A meccs után mezt |
a győztes és a vesztes. Titkaik |
egymásbafolytak mint a nedveik. |
Csordultig teltek velük. Esővízzel |
ciszterna – szennyvízzel csatorna. Egymás |
bőre alá nyúltak. Az eleven hús |
nyers illataiba. Szájukba vették |
egymást. Kutya a kölykét kicsinyét |
a macska. Önmaguk ízét a másik |
ajkáról. Két ujj önmagához ért |
két nyílás válaszfalán át. A rózsa |
kinyílt és összecsukódott. „Szülők! |
a gyerekeiteknek!” Ők el is |
mesélték. Egyszer volt… Hol nem? S a vége? |
Hol lesz a véle? Hogyha vége – van? |
|
|